Hajtás-pajtás!

Még csak április közepénél vagyunk, és már több mint 20 cm-es hajtások vannak az oportó tőkéken. Amíg az oportó hajt, addig a cabernetek szinte még alszanak. Ott éppen hogy van rajta 10 cm-es hajtás.

Ebből az oportóból lesz majd a Villányi Portugieser 2016! Ha az időjárás is engedi akkor már idén októberben meg is kóstolhatjuk!

A bort nem csak magában lehet fogyasztani, lehet belőle készíteni borlekvárt is. A borlekvár kiválóan alkalmas sült húsok mellé, de akár desszertekhez is.

A titok, az, hogy a borlekvárhoz kiváló minőségű borokat kell felhasználni, mivel főzés során a bor alkohol és víztartalma csökken, így az ízek koncentrálódnak. A legalkalmasabbnak a Villányi kékfrankost, Villányi Rosét és a Muscat Ottonell fajtákat találtuk.

A borlekvár színében és ízében is különleges élmény. Ajánljuk azoknak, akik nem szeretik az alkoholt, vagy annak a hatásait, mert az alkohol tartalma csak 1%. Egyszerüen rendelhető a honlapunkon keresztül: www.osipince.hu

A 2012-es év

    Azt mondják, a bor készítéséhez csak tudás, a sok szőlőhöz szerencse is kell. Az idei év sokaknak nem volt túl szerencsés. A termést húsvétkor fagykár érte, ami főleg az alacsonyabban fekvő területeken pusztított. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a mi fagykárunk csak 10 százalék körüli volt, mások 30-40 százalékról is beszéltek. Júliusban egy elég erős jégeső is megszabdalta a fürtöket, volt olyan villányi gazda, akinek tőkéin a fürtök 30 százaléka odaveszett, mert szétverték a diónyi nagyságú jégdarabok.

"na most megnézem meddig kell még rajtahagyni"    

           A nyár egyébként rendkívül forró és száraz volt, jelentős csapadék csak szeptember közepén érkezett. Ekkorra a legtöbb gazda már (majdnem) végzett a szürettel, már szeptember elején úgy nézett ki, hogy nincs mire várni vagy korábban leszedjük a késői érésű szőlőfajtákat vagy megkockáztatják, hogy még hetekig nem esik eső, aminek hiányában a szőlőszemek összetöppednek és már semmire nem lehet őket felhasználni. A Cabernet Sauvignont többen leszedték szeptember elején és rosét készítettek belőle. Mi úgy gondoltuk kockáztatunk és várunk. Október 12-én szedtük ezt a fajtát, amiből országos viszonylatban is kevés lesz, de ez a kevés biztos, hogy csodálatos bor lesz!
            A szárazság a borok extrakt tartalmán is megmutatkozik, hiszen ez az érték idén rendkívül magas. A kiváló minőségen kívül a forró és csapadékmentes nyár másik előnye az volt, hogy ez az időjárás nem kedvezett a tőkéken jelentkező betegségeknek, így idén permeteznünk is kevesebbet kellett.

" hát apa helyett én már leszedném..."

Interjú a szegedi borfesztiválon

“Szeretnék laza maradni” – interjú Ősi Gábor borásszal

Sok bortermelő dicséri a szegedi borfesztivált, mondván, az emberek nagyon lelkesek és kedvesek. Ősi Gábor szerint azonban a szegediek elsősorban lazák. A fiatal borász 2009-ben az év vállalkozója lett, úgy, hogy szakmájából korábban csupán Bock József kapta meg a rangos elismerést, aki azóta is fogalom. Nem kell nagy jósnak lenni hozzá: hasonló sors várhat Ősi Gáborra is.
Családi művészet

"Az Ősi"

- Mire csodálkozunk rá mi szegediek Ősi Gábor pincészetével kapcsolatban?
- Igyekeztünk mindegyik borunkat elhozni Szegedre, hogy mindenki megtalálja azt, ami a leginkább megfelelő számra. Különlegességnek számít a borlekvárunk, sokan keresik. Nagykereskedelmi forgalomba nem is adjuk, mert feleségemmel ketten nem tudunk annyit készíteni belőle. A házasságunknak viszont jót tesz a közös munka.
- Fontos számodra a család?
- A legfontosabb. De nem csak azért, mert egy családi borászat vagyunk. Nagypapám kezdte a pincészetet még a 60-as években. Később édesapám vette át, mi bátyámmal már belenőttünk. Sógoraimmal együtt csináljuk, külsősöket nem is nagyon alkalmazunk. Itt mindenki precíz, és úgy dolgozik, mintha saját szeretteinek termelne. Ez szerintem mindig nagyon fontos ott, ahol élelmiszerrel foglalkoznak. Nem szeretnénk bekerülni a multi-áruházakba, mert félünk, hogy a minőség rovására menne.
- Ennyire összefügg a termelés mérete a minőséggel?
- Nem feltétlenül, de mi így szeretjük csinálni. A nagyobb termelés már sok befektetést jelent: anyagi és munkaerő szempontjából is. Óriási felelősség, hogy nagyüzemi keretek között is ugyanazt a megszokott minőséget tudd előállítani, amit a fogyasztók megszoktak. Másrészt szeretünk úgy dolgozni, hogy közben lazák maradunk, és nincs akkora teher rajtunk, nincsenek kényszerítő erők. Ha nagy tételben szerződsz, akkor szállítani kell, akár jó a minőség, akár nem. Én nem akarom azt megtenni, hogy csak a szerződési kötelezettségek miatt leszállítok egy bort, miközben annak még két-három hónapot érlelődnie kellene. Vannak, akik megteszik. Csak akkor palackozom a boraimat, amikor úgy ítélem meg, hogy a legjobbat tudom kihozni belőle.

Az Ősi Pincészet és Szőlőbirtok Magyarországon a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyó déli oldalán helyezkedik el. A pincészet központja Nagyharsányban, Villánytól 5 km-re van.

- Sokan mondják, hogy a borkészítés már-már művészet.
- Igen, ebben van valami. Sok véletlen és a folyamatok szerencsés alakulása is kell ahhoz, hogy jó minőségű bor szülessen. Emellett természetesen rá kell érezni a dolgokra, nagyon oda kell figyelni, rengeteg munka is van vele. Nem lehet kapkodni sem, türelmesen ki kell várni az érési folyamatokat. A borral nem lehet csak gazdasági szempontok alapján foglalkozni, ez nem csak egy termék, ebben ott van az ember lelke is.

"A lelkünket is palackozzuk"

Villányban divat az őszinteség
- Mi Villány titka?
- A tapasztalatnak és a tradíciónak nagyon nagy szerepe van a sikerben, de az is segít, hogy odafigyelünk egymásra. Megkóstoljuk egymás borát, és elmondjuk a véleményünket. A nagy borversenyeken is rengeteget lehet tanulni, magam is bíráló vagyok például a Nagyharsányi Borversenyen. Látjuk a hibákat és erényeket, amiket a verseny után meg is beszélünk. Villány összetart, már csak azért is, mert ha akár egy helyi borász is hibázik, az Villány, mint márka hírnevét rontja. Akármilyen hihetetlen, de az erjesztő kádak takarítása, egy jól eltalált permetezés, a palackozás időpontja mind számít.
- Nem féltitek a piacaitokat?
Szerencsére a villányi borok iránt nagy a kereslet, így attól nem kell félnünk, hogy ránk romlik a bor. A legtöbben külföldre is szállítunk, magam Kínába is adtam el bort. Ez számunkra egyfajta missziós tevékenység is, főként az olyan országokat tekintve, ahol még nincs fejlett borkultúra.
- Melyik volt előbb? Az összetartás, vagy a biztos piac?
- Szerintem a villányi borok minősége és a kereslet hozta magával ezt az összetartást. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nehéz lehet a dolgom, mivel a nagy villányi borászok elviszik a vásárlókat. Erre azt szoktam mondani, hogy a nagy borászok húztak maguk után minket, kicsiket. Minden egyes villányi borba fektetett forintból, áttételesen, de részesül a legkisebb termelő is. Elég, ha csak az utóbbi évek marketing-tevékenységére gondolunk; ami ha nem lett volna, még mindig csupán horvát barátainknak és a környékben élőknek adnánk el bort PET-palackokban, ami valljuk be, nem a szakma csúcsa.
Pléhemberek a szőlőben

Aranyérmes

- Miért fontos, hogy a borász ott legyen egy fesztiválon?
- Sokan csodálkoznak, amikor kóstolásnál kiderül, hogy a borásszal beszél. Ilyenkor látom az emberek arcán, hogy hálásak ezért. Ebben a szakmában nagyon fontos, hogy beszélgetni tudjunk, hiszen csak a készítő tud olyan apró dolgokról mesélni, melyek hozzájárultak a bor zamatához, színéhez, illatához. Ilyenkor zárva van a feldolgozó, eljövünk és mesélünk – segítünk kiválasztani a vendégnek a neki valót. Természetesen ez kétirányú folyamat: impulzusokat gyűjtünk és figyeljük is a vevőket – hogyan reagálnak, mit mondanak.
- Ti borászok jó értelembe véve sztárok lettetek. Hogyan éled meg ezt?
- Nekem ez nagyon furcsa. Egyszer elmentem egy borbemutatóra, és ott úgy jelentettek be, hogy “személyesen itt van Ősi Gábor”. Hirtelen azon gondolkodtam, hogy ez miért lenne nagy dolog, hiszen a szőlőbe sem állíthatunk ki kapálni pléhembereket. A viccet félretéve: természetesen, aki nagyüzemi körülmények között termel, sokkal kevésbé is ér rá “személyesen” jelen lenni minden eseményen. Én éppen az ilyen dolgok miatt sem szeretnék “megnőni”.
“Édes cabernet sauvignon-t nem tudok adni”
- Mennyire őrzitek a pincészet titkait?
- Bárkit szívesen beengedünk a pincészetbe. Nincsenek olyan folyamatok, vagy szerek, amit nem láthatna egy külső szemlélő. Szívesen megmutatom akárkinek, hogy melyik hordóban milyen bor, van és miért van még benne. De azt is elmondom, hogy melyik borom hibás, és miért nem palackozom. Úgy készítjük, mintha a otthonra szánnánk: ilyen értelemben nincs különbség vásárló és család között.
Nekünk van egy olyan előnyünk is, hogy a palackos mellett készítünk folyóbort is. Míg egy nagy borászat sokszor csak palackos tételt állít elő, így nem teheti meg, hogy egy-egy gyengébb évjáratot nem szállít le. Ez a már említett szerződések miatt is van. Én megtehetem, hogy nem palackozok mindent. 2010-ben például egyik villányi portugieser sem lett a legjobb, de a nagyoknak muszáj volt szállítaniuk a kötbér miatt, különben tönkrementek volna. Én a 2009-es évjáratot palackoztam. A mi szakmánkban általában egyet lehet hibázni, aztán annyi…
- Hol lehet ezt elrontani?
- Az a baj, hogy sok borász szenzációs bort akar csinálni és agyondolgozza. Mi ugyan úgy készítjük, mint annak idején nagyapám. Szerintem ez a titka. Jót mosolygok olyankor, amikor hallom, hogy a szakma most kezd rájönni: vörösboroknál a nyílt erjesztés – tehát a kádas módszer – a legjobb. A tudomány ismét kimutatta, hogy a régi módszerek a legjobbak. Nem véletlenül csinálták így az öregek.
- Nem tudom kihagyni a kérést: meséld el a kedvenc fesztiválos történeted!
- Egyszer volt egy vevő, aki konkrét kéréssel jött: cabernet sauvignon-t akart inni. Egy bökkenő, volt, hogy neki édes kellett. Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy édes cabernet sauvignon nincsen, de nemcsak nálunk, sehol nem talál majd, csak szárazat. Legalábbis nagyon remélem…

"Egy biztos pont van az életünkben: a szegedi borfesztivál."

 

Dupla élvezet a Borlekvár!

Elkészült - első borral kapcsolódó, de a borászattól teljesen kívülálló - új termékünk, a borlekvár.
Mint a főcímben is írtam, dupla élvezet. Először is a vendégeknek, mert nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, másrészről, mert, mi kettecskén csináljuk a feleségemmel, kis manufaktúrában, és nagyon élvezzük ezt. Azért is mi csináljuk, mert nem csak, hogy nagyon jó elfoglaltság, hanem a recept szigorúan titkos. Nem lenne az, ha nem a feleségem találta volna ki, és egyszerűen csak az internetről le lehetne szedni. De amik fenn vannak a hálón, azok a zselatinos receptek, nem az igaziak. Én ami a legfontosabb, az alapanyag: a kiváló minőségű villányi bor!
Hogy melyiket mihez ajánljuk, még folyamatos tesztelés alatt van, mert az ebédekhez, vacsorákhoz szívesen fogyasztom. De volt már példa arra is, hogy péntek lévén, rosé lekváros tízórait kértem a feleségemtől, és tényleg nagyon jól esett. Mivel folyamatosan vezetnem kell, ezt legalább büntetlenül fogyaszthatom, nem úgy mint a bort, mert ebben csak maximum 1% alkohol van .
Ajánlom mindenkinek, nem csak azért, mert a miénk, hanem mert tényleg finom.
Sajnos egy hátulütője is van, és egyben talán az előnye is, az az, hogy mivel esténként készítjük, nem lehet ezt tömegben gyártani, naponta 30 üveggel tudunk csak készíteni, szóval hipermarketek kíméljenek!

Megújult borház

Itt a tavasz, és vele a tavaszi nagytakarítás, így hát épp ideje volt (ráfért) a borházunkra egy jókora festés, apróbb hibák kijavítása. Ezt a beruházást sikerült megoldanunk saját erőből, minden nemű pályázati források nélkül. A munkálatokat sógoraimmal csináltam, szerencsére így csak az alapanyagokért kellett fizetnünk.
A legnagyobb munka az volt, hogy a borházból mindent le kellett pakolni a pincébe, és a festés után meg mindent letörölgetni, polcokat felfúrni, takarítani. Igaz a takarításban, pakolászásban  Zsuzsa néni és  Irénke mindent megoldott, Gelli (sógorom) volt nekik a nagy segítség, így legalább mi foglalkozhattunk csak a festéssel.
Igaz, nem vagyunk festők, de azt elárulták nekünk, hogy az 1000Ft-os penészölő helyett jó a 75Ft-os hypo is, és tényleg bevált!
A lényeg, hogy elkészült.
Aki nem hiszi, járjon utána... persze ide Villányba :)

VII. Húshagyókeddi Borverseny Nagyharsány

Kíválóan zárult a borverseny, szerencsére, nem csak "versenyzőként", de bírálóként is részt vehettem. Sokat lehet tanulni egy ilyen napon, én az ötös bíráló bizottságba kerültem, ahol öten kóstoltunk, mi kaptuk a Cabernet kategóriát. Természetesen vakkóstolás volt, ami azt jelenti, hogy mi a bírálaton, csak a fajtát, és az évjáratot tudhattuk meg, hogy teljesen sportszerű legyen a viadal. Összességébe nézve a bírálóbizottság elég szigorú volt, elég nehezen adtak ki aranyat, nagyaranyat. A borverseny eredményhirdetéssel zárult, ahol nagyon szép eredményeket értünk el. A 2009-es Kékfrankosunk, és a 2007-es Cabernet Cuvée barrique-unk Aranyérmes lett, amire nagyon büszkék vagyunk. Úgy gondolom, hogy minden borászat, amikor elviszi a borát egy borversenyre, azért nagyjából sejtheti, hogy nagyságrendileg milyen eredményeket fog elérni, tudom, hogy mindenki egy picit elfogult is a saját borával, de ugyanakkor azért szigorú is. Ezért lepődtünk meg egy picit a Kékfrankosunknál, hogy Aranyat kapott, igaz mi azért folyamatos visszajelzéseket kapunk a vásárlóinktól, így hát sejthettük, hogy dobogós helyet fog elérni, mindenesetre nagyon örülünk neki. A 2008-as Cabenet Sauvignonunk Ezüstérmet kapott, ez is azért nagy eredménynek mondható, mert ezen a borversenyen Cabernet Sauvignon nem kapott Aranyérmet.